édes

See also: edes, EDES, and ėdęs

Hungarian

From Proto-Uralic *ipsɜ or *ipśɜ (“smell, taste”), the same root as the noun íz (“taste”) +‎ -es (adjective-forming suffix), hence a doublet of ízes.

édes (comparative édesebb, superlative legédesebb)

Inflection of édes
	singular	plural
nominative	édes	édesek
accusative	édeset édest	édeseket
dative	édesnek	édeseknek
instrumental	édessel	édesekkel
causal-final	édesért	édesekért
translative	édessé	édesekké
terminative	édesig	édesekig
essive-formal	édesként	édesekként
essive-modal	—	—
inessive	édesben	édesekben
superessive	édesen	édeseken
adessive	édesnél	édeseknél
illative	édesbe	édesekbe
sublative	édesre	édesekre
allative	édeshez	édesekhez
elative	édesből	édesekből
delative	édesről	édesekről
ablative	édestől	édesektől
non-attributive possessive - singular	édesé	édeseké
non-attributive possessive - plural	édeséi	édesekéi

Compound words

Expressions

^ édes in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)

édes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
édes in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)