ép (“sound, unharmed”) + kéz (“hand”) + láb (“leg, foot”).
épkézláb (comparative épkézlábabb, superlative legépkézlábabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | épkézláb | épkézlábak |
accusative | épkézlábat | épkézlábakat |
dative | épkézlábnak | épkézlábaknak |
instrumental | épkézlábbal | épkézlábakkal |
causal-final | épkézlábért | épkézlábakért |
translative | épkézlábbá | épkézlábakká |
terminative | épkézlábig | épkézlábakig |
essive-formal | épkézlábként | épkézlábakként |
essive-modal | — | — |
inessive | épkézlábban | épkézlábakban |
superessive | épkézlábon | épkézlábakon |
adessive | épkézlábnál | épkézlábaknál |
illative | épkézlábba | épkézlábakba |
sublative | épkézlábra | épkézlábakra |
allative | épkézlábhoz | épkézlábakhoz |
elative | épkézlábból | épkézlábakból |
delative | épkézlábról | épkézlábakról |
ablative | épkézlábtól | épkézlábaktól |
non-attributive possessive - singular |
épkézlábé | épkézlábaké |
non-attributive possessive - plural |
épkézlábéi | épkézlábakéi |