ért (“to understand”) + -és (noun-forming suffix)
értés (usually uncountable, plural értések)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | értés | értések |
accusative | értést | értéseket |
dative | értésnek | értéseknek |
instrumental | értéssel | értésekkel |
causal-final | értésért | értésekért |
translative | értéssé | értésekké |
terminative | értésig | értésekig |
essive-formal | értésként | értésekként |
essive-modal | — | — |
inessive | értésben | értésekben |
superessive | értésen | értéseken |
adessive | értésnél | értéseknél |
illative | értésbe | értésekbe |
sublative | értésre | értésekre |
allative | értéshez | értésekhez |
elative | értésből | értésekből |
delative | értésről | értésekről |
ablative | értéstől | értésektől |
non-attributive possessive - singular |
értésé | értéseké |
non-attributive possessive - plural |
értéséi | értésekéi |
Possessive forms of értés | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | értésem | értéseim |
2nd person sing. | értésed | értéseid |
3rd person sing. | értése | értései |
1st person plural | értésünk | értéseink |
2nd person plural | értésetek | értéseitek |
3rd person plural | értésük | értéseik |