ér (“to be worth something”) + -vény. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.
érvény (usually uncountable, plural érvények)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | érvény | érvények |
accusative | érvényt | érvényeket |
dative | érvénynek | érvényeknek |
instrumental | érvénnyel | érvényekkel |
causal-final | érvényért | érvényekért |
translative | érvénnyé | érvényekké |
terminative | érvényig | érvényekig |
essive-formal | érvényként | érvényekként |
essive-modal | — | — |
inessive | érvényben | érvényekben |
superessive | érvényen | érvényeken |
adessive | érvénynél | érvényeknél |
illative | érvénybe | érvényekbe |
sublative | érvényre | érvényekre |
allative | érvényhez | érvényekhez |
elative | érvényből | érvényekből |
delative | érvényről | érvényekről |
ablative | érvénytől | érvényektől |
non-attributive possessive – singular |
érvényé | érvényeké |
non-attributive possessive – plural |
érvényéi | érvényekéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | érvényem | érvényeim |
2nd person sing. | érvényed | érvényeid |
3rd person sing. | érvénye | érvényei |
1st person plural | érvényünk | érvényeink |
2nd person plural | érvényetek | érvényeitek |
3rd person plural | érvényük | érvényeik |