From the érz- stem of érez (“to feel”) + -et (noun-forming suffix). First attested after 1372.[1][2]
érzet (plural érzetek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | érzet | érzetek |
accusative | érzetet | érzeteket |
dative | érzetnek | érzeteknek |
instrumental | érzettel | érzetekkel |
causal-final | érzetért | érzetekért |
translative | érzetté | érzetekké |
terminative | érzetig | érzetekig |
essive-formal | érzetként | érzetekként |
essive-modal | — | — |
inessive | érzetben | érzetekben |
superessive | érzeten | érzeteken |
adessive | érzetnél | érzeteknél |
illative | érzetbe | érzetekbe |
sublative | érzetre | érzetekre |
allative | érzethez | érzetekhez |
elative | érzetből | érzetekből |
delative | érzetről | érzetekről |
ablative | érzettől | érzetektől |
non-attributive possessive - singular |
érzeté | érzeteké |
non-attributive possessive - plural |
érzetéi | érzetekéi |
Possessive forms of érzet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | érzetem | érzeteim |
2nd person sing. | érzeted | érzeteid |
3rd person sing. | érzete | érzetei |
1st person plural | érzetünk | érzeteink |
2nd person plural | érzetetek | érzeteitek |
3rd person plural | érzetük | érzeteik |