First attested in 1372. From the lengthened variant of the original e- stem of eszik (“to eat”) + -tel (noun-forming suffix), compare ét, étek, étkezik, and étlen.[1]
étel (plural ételek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | étel | ételek |
accusative | ételt | ételeket |
dative | ételnek | ételeknek |
instrumental | étellel | ételekkel |
causal-final | ételért | ételekért |
translative | étellé | ételekké |
terminative | ételig | ételekig |
essive-formal | ételként | ételekként |
essive-modal | ételül | — |
inessive | ételben | ételekben |
superessive | ételen | ételeken |
adessive | ételnél | ételeknél |
illative | ételbe | ételekbe |
sublative | ételre | ételekre |
allative | ételhez | ételekhez |
elative | ételből | ételekből |
delative | ételről | ételekről |
ablative | ételtől | ételektől |
non-attributive possessive - singular |
ételé | ételeké |
non-attributive possessive - plural |
ételéi | ételekéi |
Possessive forms of étel | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ételem | ételeim |
2nd person sing. | ételed | ételeid |
3rd person sing. | étele | ételei |
1st person plural | ételünk | ételeink |
2nd person plural | ételetek | ételeitek |
3rd person plural | ételük | ételeik |
Indicative 1st-p. sg. |
eszem, iszom, hiszek, viszek, leszek, teszek, veszek |
Infinitive | enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni | Pres. part. | evő, ivó, hívő, vivő, lévő/levő, tevő, vevő | |
Past 1st p. sg. |
ettem, ittam, hittem, vittem, lettem, tettem, vettem |
Verbal nouns |
evés, ivás, (hivés,) vivés, levés, tevés, vevés | |||
Imperative 1st-p. sg. |
egyek, igyak, higgyek, vigyek, legyek, tegyek, vegyek | Past 3rd sg. | evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett | Other nouns |
étel, ital, hitel, vitel, | (lét,) tétel, vétel |
(obs./archaic | őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) | — | lény, tény, vény |