From ön- (“self”) + telt (“filled”), from telik (“to fill up”) + -t (past-participle suffix).[1]
öntelt (comparative önteltebb, superlative legönteltebb)
| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | öntelt | önteltek |
| accusative | önteltet | öntelteket |
| dative | önteltnek | öntelteknek |
| instrumental | öntelttel | önteltekkel |
| causal-final | önteltért | önteltekért |
| translative | önteltté | önteltekké |
| terminative | önteltig | önteltekig |
| essive-formal | önteltként | önteltekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | önteltben | önteltekben |
| superessive | öntelten | öntelteken |
| adessive | önteltnél | öntelteknél |
| illative | önteltbe | önteltekbe |
| sublative | önteltre | önteltekre |
| allative | öntelthez | önteltekhez |
| elative | önteltből | önteltekből |
| delative | önteltről | önteltekről |
| ablative | öntelttől | önteltektől |
| non-attributive possessive – singular |
öntelté | öntelteké |
| non-attributive possessive – plural |
önteltéi | önteltekéi |