From ül (“to sit”) + -ő (present-participle suffix).
ülő
ülő (not comparable)
Inflection of ülő | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ülő | ülők ülőek |
accusative | ülőt | ülőket ülőeket |
dative | ülőnek | ülőknek ülőeknek |
instrumental | ülővel | ülőkkel ülőekkel |
causal-final | ülőért | ülőkért ülőekért |
translative | ülővé | ülőkké ülőekké |
terminative | ülőig | ülőkig ülőekig |
essive-formal | ülőként | ülőkként ülőekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ülőben | ülőkben ülőekben |
superessive | ülőn | ülőkön ülőeken |
adessive | ülőnél | ülőknél ülőeknél |
illative | ülőbe | ülőkbe ülőekbe |
sublative | ülőre | ülőkre ülőekre |
allative | ülőhöz | ülőkhöz ülőekhez |
elative | ülőből | ülőkből ülőekből |
delative | ülőről | ülőkről ülőekről |
ablative | ülőtől | ülőktől ülőektől |
non-attributive possessive - singular |
ülőé | ülőké ülőeké |
non-attributive possessive - plural |
ülőéi | ülőkéi ülőekéi |
ülő (plural ülők)
Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | ülő | ülők |
accusative | ülőt | ülőket |
dative | ülőnek | ülőknek |
instrumental | ülővel | ülőkkel |
causal-final | ülőért | ülőkért |
translative | ülővé | ülőkké |
terminative | ülőig | ülőkig |
essive-formal | ülőként | ülőkként |
essive-modal | — | — |
inessive | ülőben | ülőkben |
superessive | ülőn | ülőkön |
adessive | ülőnél | ülőknél |
illative | ülőbe | ülőkbe |
sublative | ülőre | ülőkre |
allative | ülőhöz | ülőkhöz |
elative | ülőből | ülőkből |
delative | ülőről | ülőkről |
ablative | ülőtől | ülőktől |
non-attributive possessive - singular |
ülőé | ülőké |
non-attributive possessive - plural |
ülőéi | ülőkéi |
Possessive forms of ülő | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ülőm | ülőim |
2nd person sing. | ülőd | ülőid |
3rd person sing. | ülője | ülői |
1st person plural | ülőnk | ülőink |
2nd person plural | ülőtök | ülőitek |
3rd person plural | ülőjük | ülőik |