üzem (“functioning, operation”) + képes (“-able”)
üzemképes (comparative üzemképesebb, superlative legüzemképesebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | üzemképes | üzemképesek |
| accusative | üzemképeset | üzemképeseket |
| dative | üzemképesnek | üzemképeseknek |
| instrumental | üzemképessel | üzemképesekkel |
| causal-final | üzemképesért | üzemképesekért |
| translative | üzemképessé | üzemképesekké |
| terminative | üzemképesig | üzemképesekig |
| essive-formal | üzemképesként | üzemképesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | üzemképesben | üzemképesekben |
| superessive | üzemképesen | üzemképeseken |
| adessive | üzemképesnél | üzemképeseknél |
| illative | üzemképesbe | üzemképesekbe |
| sublative | üzemképesre | üzemképesekre |
| allative | üzemképeshez | üzemképesekhez |
| elative | üzemképesből | üzemképesekből |
| delative | üzemképesről | üzemképesekről |
| ablative | üzemképestől | üzemképesektől |
| non-attributive possessive - singular |
üzemképesé | üzemképeseké |
| non-attributive possessive - plural |
üzemképeséi | üzemképesekéi |