őn
Hello, you have come here looking for the meaning of the word őn. In DICTIOUS you will not only get to know all the dictionary meanings for the word őn, but we will also tell you about its etymology, its characteristics and you will know how to say őn in singular and plural. Everything you need to know about the word őn you have here. The definition of the word őn will help you to be more precise and correct when speaking or writing your texts. Knowing the definition ofőn, as well as those of other words, enriches your vocabulary and provides you with more and better linguistic resources.
Hungarian
Pronunciation
Etymology 1
From Proto-Finno-Ugric *säwnä (“sp. of fish”). Compare also Finnish säyne, säynäs, Estonian säinas, Northern Sami seavnnját and Kildin Sami сивн (sivn).
Noun
őn (plural őnök)
- asp (fish, Aspius aspius)
- Synonyms: balin, fenekeszeg, kapókeszeg, őnhal, ragadozó őn, villámkeszeg
Declension
| Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | őn | őnök |
| accusative | őnt | őnöket |
| dative | őnnek | őnöknek |
| instrumental | őnnel | őnökkel |
| causal-final | őnért | őnökért |
| translative | őnné | őnökké |
| terminative | őnig | őnökig |
| essive-formal | őnként | őnökként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | őnben | őnökben |
| superessive | őnön | őnökön |
| adessive | őnnél | őnöknél |
| illative | őnbe | őnökbe |
| sublative | őnre | őnökre |
| allative | őnhöz | őnökhöz |
| elative | őnből | őnökből |
| delative | őnről | őnökről |
| ablative | őntől | őnöktől |
| non-attributive possessive - singular |
őné | őnöké |
| non-attributive possessive - plural |
őnéi | őnökéi |
| Possessive forms of őn | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | őnöm | őnjeim |
| 2nd person sing. | őnöd | őnjeid |
| 3rd person sing. | őnje | őnjei |
| 1st person plural | őnünk | őnjeink |
| 2nd person plural | őnötök | őnjeitek |
| 3rd person plural | őnjük | őnjeik |
References
- Entry #886 in Uralonet, online Uralic etymological database of the Hungarian Research Centre for Linguistics.
- őn in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
Etymology 2
From an obsolete ő- form of e(szik) (“to eat”) + -n (compare -on/-en).
Verb
őn
- Archaic third-person singular past indefinite form of eszik (“to eat”). For the full paradigm, see the usage template.
- Synonym: (modern form) evett
- 1536, Pesti, Gábor, Esopus fabulái, Az keselyről és csókáról (translation of Aesop's Fables):
- …mellyet a csóka fel ragada, és meg őn mindjárást.
- …which the Jackdaw snatched and ate up forthwith.
See also
The seven sz-v stem verbs
| Indicative 1st-p. sg. |
eszem, iszom, hiszek, viszek, leszek, teszek, veszek |
Infinitive | enni, inni, hinni, vinni, lenni, tenni, venni | Pres. part. | evő, ivó, hívő, vivő, lévő/levő, tevő, vevő | |
| Past 1st p. sg. |
ettem, ittam, hittem, vittem, lettem, tettem, vettem |
Verbal nouns |
evés, ivás, (hivés,) vivés, levés, tevés, vevés | |||
| Imperative 1st-p. sg. |
egyek, igyak, higgyek, vigyek, legyek, tegyek, vegyek | Past 3rd sg. | evett, ivott, hitt, vitt, lett, tett, vett | Other nouns |
étel, ital, hitel, vitel, | (lét,) tétel, vétel |
| (obs./archaic | őn, —, hűn, vín, lőn, tőn, vőn) | — | lény, tény, vény | |||
Further reading
- őn in Czuczor, Gergely and János Fogarasi: A magyar nyelv szótára (“A Dictionary of the Hungarian Language”). Pest: Emich Gusztáv Magyar Akadémiai Nyomdász, 1862–1874.