őr (“guard”) + -ség (noun-forming suffix)
őrség (plural őrségek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | őrség | őrségek |
accusative | őrséget | őrségeket |
dative | őrségnek | őrségeknek |
instrumental | őrséggel | őrségekkel |
causal-final | őrségért | őrségekért |
translative | őrséggé | őrségekké |
terminative | őrségig | őrségekig |
essive-formal | őrségként | őrségekként |
essive-modal | — | — |
inessive | őrségben | őrségekben |
superessive | őrségen | őrségeken |
adessive | őrségnél | őrségeknél |
illative | őrségbe | őrségekbe |
sublative | őrségre | őrségekre |
allative | őrséghez | őrségekhez |
elative | őrségből | őrségekből |
delative | őrségről | őrségekről |
ablative | őrségtől | őrségektől |
non-attributive possessive - singular |
őrségé | őrségeké |
non-attributive possessive - plural |
őrségéi | őrségekéi |
Possessive forms of őrség | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | őrségem | őrségeim |
2nd person sing. | őrséged | őrségeid |
3rd person sing. | őrsége | őrségei |
1st person plural | őrségünk | őrségeink |
2nd person plural | őrségetek | őrségeitek |
3rd person plural | őrségük | őrségeik |