мѫчи(ти) (mǫči(ti), “to torture”) + -тель (-telĭ)
мѫчител҄ь • (mǫčitelʹĭ) m
singular | dual | plural | |
---|---|---|---|
nominative | мѫчитель mǫčitelĭ |
мѫчителꙗ mǫčitelja |
мѫчители mǫčiteli |
genitive | мѫчителꙗ mǫčitelja |
мѫчителю mǫčitelju |
мѫчитель mǫčitelĭ |
dative | мѫчителю, мѫчителеви mǫčitelju, mǫčitelevi |
мѫчителема mǫčitelema |
мѫчителемъ mǫčitelemŭ |
accusative | мѫчитель, мѫчителꙗ mǫčitelĭ, mǫčitelja |
мѫчителꙗ mǫčitelja |
мѫчителѧ mǫčitelę |
instrumental | мѫчителемь mǫčitelemĭ |
мѫчителема mǫčitelema |
мѫчители mǫčiteli |
locative | мѫчители mǫčiteli |
мѫчителю mǫčitelju |
мѫчителихъ mǫčitelixŭ |
vocative | мѫчителю mǫčitelju |
мѫчителꙗ mǫčitelja |
мѫчители mǫčiteli |