From kis (“small, little”).
Kis
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | Kis | Kisek |
accusative | Kist | Kiseket |
dative | Kisnek | Kiseknek |
instrumental | Kissel | Kisekkel |
causal-final | Kisért | Kisekért |
translative | Kissé | Kisekké |
terminative | Kisig | Kisekig |
essive-formal | Kisként | Kisekként |
essive-modal | — | — |
inessive | Kisben | Kisekben |
superessive | Kisen | Kiseken |
adessive | Kisnél | Kiseknél |
illative | Kisbe | Kisekbe |
sublative | Kisre | Kisekre |
allative | Kishez | Kisekhez |
elative | Kisből | Kisekből |
delative | Kisről | Kisekről |
ablative | Kistől | Kisektől |
non-attributive possessive – singular |
Kisé | Kiseké |
non-attributive possessive – plural |
Kiséi | Kisekéi |