Gyakran halljuk: Az eszem egyet mond, a szívem mást, melyikre hallgassak? Természetesen az lenne jó, ha a szív hívását követnénk, csakhogy legtöbbször pontosan azt a legnehezebb megállapítani, hogy melyik a szív és melyik az ész hangja. Az egónak ugyanis az a kedvenc taktikája, hogy önző vágyakat elmés érveléssel mély lélekvágyaknak tüntet fel. Gyakorlatra és tapasztalatra van szükséged, hogy meghalld a különbséget a két hang között. Fejlesztened kell a hallásodat, rendszeres gyakorlással. Míg a gyakorlás tart, és a két hangot még néha összetéveszted, az sem baj, ha az ego vágyainak engedsz. Ennek is szerepe van életed útján. Az ego vágyait követve is olyan élethelyzetekbe kerülsz, amelyek lényed fejlődése szempontjából hasznos tapasztalatokkal látnak el. Nem mindig kellemes, sőt néha egészen kiábrándító tapasztalatokkal. De aki ábrándok közt él, az előbb-utóbb ki-ábrándul, hogy végre az igazságban élhessen. Amíg ki nem fejlesztettük azt a rejtélyes érzékszervünket, amellyel lehallgathatjuk a lélek vágyait, addig is jobb a saját vágyainkat követni, még ha ezek az ego vágyai is, semmint másokat utánozni, vagy azt tenni, amit mások véleménye szerint tennünk kellene. Az ilyen viszonyulás csak olyan tapasztalatokat szül, melyeknek nagyon kevés haszna van számunkra. Ez jórészt csak időpocsékolás. Persze ez nem azt jelenti, hogy másvalakinek a véleménye feltétlenül különbözik attól, amit mi érzünk. Lehet, hogy a jó tanács, amit valakitől kapunk, összhangban van a mi legmélyebb, lélekszintú vágyainkkal is. Csupán arról van szó, hogyezt le kell ellenőriznünk a mélyreható önvizsgálat segítségével. Tehát a legjobb megoldás, ha alaposan megtanuljuk az önvizsgálat módszerét, a saját lelkünk rejtelmeibe való bepillantás művészetét. Mert csak a lélektudatosság által tárhatjuk fel legmélyebb, legőszintébb vágyainkat, amelyek mindig tökéletes harmóniában vannak az isteni akarattal. S ha ezeket követjük, nem tévedhetünk.