Borrowed from German Absurdität.[1] With Latinate -itás ending.
abszurditás (plural abszurditások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | abszurditás | abszurditások |
accusative | abszurditást | abszurditásokat |
dative | abszurditásnak | abszurditásoknak |
instrumental | abszurditással | abszurditásokkal |
causal-final | abszurditásért | abszurditásokért |
translative | abszurditássá | abszurditásokká |
terminative | abszurditásig | abszurditásokig |
essive-formal | abszurditásként | abszurditásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | abszurditásban | abszurditásokban |
superessive | abszurditáson | abszurditásokon |
adessive | abszurditásnál | abszurditásoknál |
illative | abszurditásba | abszurditásokba |
sublative | abszurditásra | abszurditásokra |
allative | abszurditáshoz | abszurditásokhoz |
elative | abszurditásból | abszurditásokból |
delative | abszurditásról | abszurditásokról |
ablative | abszurditástól | abszurditásoktól |
non-attributive possessive - singular |
abszurditásé | abszurditásoké |
non-attributive possessive - plural |
abszurditáséi | abszurditásokéi |
Possessive forms of abszurditás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | abszurditásom | abszurditásaim |
2nd person sing. | abszurditásod | abszurditásaid |
3rd person sing. | abszurditása | abszurditásai |
1st person plural | abszurditásunk | abszurditásaink |
2nd person plural | abszurditásotok | abszurditásaitok |
3rd person plural | abszurditásuk | abszurditásaik |