alap (“basic”) + szabály (“rule”)
alapszabály (plural alapszabályok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | alapszabály | alapszabályok |
accusative | alapszabályt | alapszabályokat |
dative | alapszabálynak | alapszabályoknak |
instrumental | alapszabállyal | alapszabályokkal |
causal-final | alapszabályért | alapszabályokért |
translative | alapszabállyá | alapszabályokká |
terminative | alapszabályig | alapszabályokig |
essive-formal | alapszabályként | alapszabályokként |
essive-modal | — | — |
inessive | alapszabályban | alapszabályokban |
superessive | alapszabályon | alapszabályokon |
adessive | alapszabálynál | alapszabályoknál |
illative | alapszabályba | alapszabályokba |
sublative | alapszabályra | alapszabályokra |
allative | alapszabályhoz | alapszabályokhoz |
elative | alapszabályból | alapszabályokból |
delative | alapszabályról | alapszabályokról |
ablative | alapszabálytól | alapszabályoktól |
non-attributive possessive - singular |
alapszabályé | alapszabályoké |
non-attributive possessive - plural |
alapszabályéi | alapszabályokéi |
Possessive forms of alapszabály | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | alapszabályom | alapszabályaim |
2nd person sing. | alapszabályod | alapszabályaid |
3rd person sing. | alapszabálya | alapszabályai |
1st person plural | alapszabályunk | alapszabályaink |
2nd person plural | alapszabályotok | alapszabályaitok |
3rd person plural | alapszabályuk | alapszabályaik |