alapszabály

Hungarian

alap (“basic”) +‎ szabály (“rule”)

alapszabály (plural alapszabályok)

ground rule, statute, rules (the basic rules or standards; whatever someone must know before proceeding)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	alapszabály	alapszabályok
accusative	alapszabályt	alapszabályokat
dative	alapszabálynak	alapszabályoknak
instrumental	alapszabállyal	alapszabályokkal
causal-final	alapszabályért	alapszabályokért
translative	alapszabállyá	alapszabályokká
terminative	alapszabályig	alapszabályokig
essive-formal	alapszabályként	alapszabályokként
essive-modal	—	—
inessive	alapszabályban	alapszabályokban
superessive	alapszabályon	alapszabályokon
adessive	alapszabálynál	alapszabályoknál
illative	alapszabályba	alapszabályokba
sublative	alapszabályra	alapszabályokra
allative	alapszabályhoz	alapszabályokhoz
elative	alapszabályból	alapszabályokból
delative	alapszabályról	alapszabályokról
ablative	alapszabálytól	alapszabályoktól
non-attributive possessive - singular	alapszabályé	alapszabályoké
non-attributive possessive - plural	alapszabályéi	alapszabályokéi

Possessive forms of alapszabály
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	alapszabályom	alapszabályaim
2nd person sing.	alapszabályod	alapszabályaid
3rd person sing.	alapszabálya	alapszabályai
1st person plural	alapszabályunk	alapszabályaink
2nd person plural	alapszabályotok	alapszabályaitok
3rd person plural	alapszabályuk	alapszabályaik

alapszabály in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
alapszabály in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)