befejez (“to finish”) + -etlen (“un-, without”)
befejezetlen (comparative befejezetlenebb, superlative legbefejezetlenebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | befejezetlen | befejezetlenek |
| accusative | befejezetlent | befejezetleneket |
| dative | befejezetlennek | befejezetleneknek |
| instrumental | befejezetlennel | befejezetlenekkel |
| causal-final | befejezetlenért | befejezetlenekért |
| translative | befejezetlenné | befejezetlenekké |
| terminative | befejezetlenig | befejezetlenekig |
| essive-formal | befejezetlenként | befejezetlenekként |
| essive-modal | befejezetlenül | — |
| inessive | befejezetlenben | befejezetlenekben |
| superessive | befejezetlenen | befejezetleneken |
| adessive | befejezetlennél | befejezetleneknél |
| illative | befejezetlenbe | befejezetlenekbe |
| sublative | befejezetlenre | befejezetlenekre |
| allative | befejezetlenhez | befejezetlenekhez |
| elative | befejezetlenből | befejezetlenekből |
| delative | befejezetlenről | befejezetlenekről |
| ablative | befejezetlentől | befejezetlenektől |
| non-attributive possessive - singular |
befejezetlené | befejezetleneké |
| non-attributive possessive - plural |
befejezetlenéi | befejezetlenekéi |