A wanderword, via French cimier, from cime (“peak, summit”).[1]
címer (plural címerek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | címer | címerek |
accusative | címert | címereket |
dative | címernek | címereknek |
instrumental | címerrel | címerekkel |
causal-final | címerért | címerekért |
translative | címerré | címerekké |
terminative | címerig | címerekig |
essive-formal | címerként | címerekként |
essive-modal | — | — |
inessive | címerben | címerekben |
superessive | címeren | címereken |
adessive | címernél | címereknél |
illative | címerbe | címerekbe |
sublative | címerre | címerekre |
allative | címerhez | címerekhez |
elative | címerből | címerekből |
delative | címerről | címerekről |
ablative | címertől | címerektől |
non-attributive possessive - singular |
címeré | címereké |
non-attributive possessive - plural |
címeréi | címerekéi |
Possessive forms of címer | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | címerem | címereim |
2nd person sing. | címered | címereid |
3rd person sing. | címere | címerei |
1st person plural | címerünk | címereink |
2nd person plural | címeretek | címereitek |
3rd person plural | címerük | címereik |