First attested in 1792. Of unknown origin.[1]
csótány (plural csótányok)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | csótány | csótányok |
accusative | csótányt | csótányokat |
dative | csótánynak | csótányoknak |
instrumental | csótánnyal | csótányokkal |
causal-final | csótányért | csótányokért |
translative | csótánnyá | csótányokká |
terminative | csótányig | csótányokig |
essive-formal | csótányként | csótányokként |
essive-modal | — | — |
inessive | csótányban | csótányokban |
superessive | csótányon | csótányokon |
adessive | csótánynál | csótányoknál |
illative | csótányba | csótányokba |
sublative | csótányra | csótányokra |
allative | csótányhoz | csótányokhoz |
elative | csótányból | csótányokból |
delative | csótányról | csótányokról |
ablative | csótánytól | csótányoktól |
non-attributive possessive – singular |
csótányé | csótányoké |
non-attributive possessive – plural |
csótányéi | csótányokéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | csótányom | csótányaim |
2nd person sing. | csótányod | csótányaid |
3rd person sing. | csótánya | csótányai |
1st person plural | csótányunk | csótányaink |
2nd person plural | csótányotok | csótányaitok |
3rd person plural | csótányuk | csótányaik |