From csalódik (“to be disappointed / deluded”) + -ás (“noun-forming suffix”).
csalódás (plural csalódások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csalódás | csalódások |
accusative | csalódást | csalódásokat |
dative | csalódásnak | csalódásoknak |
instrumental | csalódással | csalódásokkal |
causal-final | csalódásért | csalódásokért |
translative | csalódássá | csalódásokká |
terminative | csalódásig | csalódásokig |
essive-formal | csalódásként | csalódásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | csalódásban | csalódásokban |
superessive | csalódáson | csalódásokon |
adessive | csalódásnál | csalódásoknál |
illative | csalódásba | csalódásokba |
sublative | csalódásra | csalódásokra |
allative | csalódáshoz | csalódásokhoz |
elative | csalódásból | csalódásokból |
delative | csalódásról | csalódásokról |
ablative | csalódástól | csalódásoktól |
non-attributive possessive - singular |
csalódásé | csalódásoké |
non-attributive possessive - plural |
csalódáséi | csalódásokéi |
Possessive forms of csalódás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csalódásom | csalódásaim |
2nd person sing. | csalódásod | csalódásaid |
3rd person sing. | csalódása | csalódásai |
1st person plural | csalódásunk | csalódásaink |
2nd person plural | csalódásotok | csalódásaitok |
3rd person plural | csalódásuk | csalódásaik |