First attested in 1311. From Old French chamelot (“camlet”).
csemelet (plural csemeletek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | csemelet | csemeletek |
accusative | csemeletet | csemeleteket |
dative | csemeletnek | csemeleteknek |
instrumental | csemelettel | csemeletekkel |
causal-final | csemeletért | csemeletekért |
translative | csemeletté | csemeletekké |
terminative | csemeletig | csemeletekig |
essive-formal | csemeletként | csemeletekként |
essive-modal | — | — |
inessive | csemeletben | csemeletekben |
superessive | csemeleten | csemeleteken |
adessive | csemeletnél | csemeleteknél |
illative | csemeletbe | csemeletekbe |
sublative | csemeletre | csemeletekre |
allative | csemelethez | csemeletekhez |
elative | csemeletből | csemeletekből |
delative | csemeletről | csemeletekről |
ablative | csemelettől | csemeletektől |
non-attributive possessive - singular |
csemeleté | csemeleteké |
non-attributive possessive - plural |
csemeletéi | csemeletekéi |
Possessive forms of csemelet | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | csemeletem | csemeleteim |
2nd person sing. | csemeleted | csemeleteid |
3rd person sing. | csemelete | csemeletei |
1st person plural | csemeletünk | csemeleteink |
2nd person plural | csemeletetek | csemeleteitek |
3rd person plural | csemeletük | csemeleteik |