Borrowed from English dissimilation or German Dissimilation.[1] With Latinate -áció ending.
disszimiláció (plural disszimilációk)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | disszimiláció | disszimilációk |
accusative | disszimilációt | disszimilációkat |
dative | disszimilációnak | disszimilációknak |
instrumental | disszimilációval | disszimilációkkal |
causal-final | disszimilációért | disszimilációkért |
translative | disszimilációvá | disszimilációkká |
terminative | disszimilációig | disszimilációkig |
essive-formal | disszimilációként | disszimilációkként |
essive-modal | — | — |
inessive | disszimilációban | disszimilációkban |
superessive | disszimiláción | disszimilációkon |
adessive | disszimilációnál | disszimilációknál |
illative | disszimilációba | disszimilációkba |
sublative | disszimilációra | disszimilációkra |
allative | disszimilációhoz | disszimilációkhoz |
elative | disszimilációból | disszimilációkból |
delative | disszimilációról | disszimilációkról |
ablative | disszimilációtól | disszimilációktól |
non-attributive possessive - singular |
disszimilációé | disszimilációké |
non-attributive possessive - plural |
disszimilációéi | disszimilációkéi |
Possessive forms of disszimiláció | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | disszimilációm | disszimilációim |
2nd person sing. | disszimilációd | disszimilációid |
3rd person sing. | disszimilációja | disszimilációi |
1st person plural | disszimilációnk | disszimilációink |
2nd person plural | disszimilációtok | disszimilációitok |
3rd person plural | disszimilációjuk | disszimilációik |