From German Diskus and Latin discus, from Ancient Greek δίσκος (dískos).[1]
diszkosz (plural diszkoszok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | diszkosz | diszkoszok |
accusative | diszkoszt | diszkoszokat |
dative | diszkosznak | diszkoszoknak |
instrumental | diszkosszal | diszkoszokkal |
causal-final | diszkoszért | diszkoszokért |
translative | diszkosszá | diszkoszokká |
terminative | diszkoszig | diszkoszokig |
essive-formal | diszkoszként | diszkoszokként |
essive-modal | — | — |
inessive | diszkoszban | diszkoszokban |
superessive | diszkoszon | diszkoszokon |
adessive | diszkosznál | diszkoszoknál |
illative | diszkoszba | diszkoszokba |
sublative | diszkoszra | diszkoszokra |
allative | diszkoszhoz | diszkoszokhoz |
elative | diszkoszból | diszkoszokból |
delative | diszkoszról | diszkoszokról |
ablative | diszkosztól | diszkoszoktól |
non-attributive possessive - singular |
diszkoszé | diszkoszoké |
non-attributive possessive - plural |
diszkoszéi | diszkoszokéi |
Possessive forms of diszkosz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | diszkoszom | diszkoszaim |
2nd person sing. | diszkoszod | diszkoszaid |
3rd person sing. | diszkosza | diszkoszai |
1st person plural | diszkoszunk | diszkoszaink |
2nd person plural | diszkoszotok | diszkoszaitok |
3rd person plural | diszkoszuk | diszkoszaik |