Borrowed from German Diskretion, from French discrétion.[1] With Latinate -ció ending.
diszkréció (usually uncountable, plural diszkréciók)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | diszkréció | diszkréciók |
accusative | diszkréciót | diszkréciókat |
dative | diszkréciónak | diszkrécióknak |
instrumental | diszkrécióval | diszkréciókkal |
causal-final | diszkrécióért | diszkréciókért |
translative | diszkrécióvá | diszkréciókká |
terminative | diszkrécióig | diszkréciókig |
essive-formal | diszkrécióként | diszkréciókként |
essive-modal | — | — |
inessive | diszkrécióban | diszkréciókban |
superessive | diszkréción | diszkréciókon |
adessive | diszkréciónál | diszkrécióknál |
illative | diszkrécióba | diszkréciókba |
sublative | diszkrécióra | diszkréciókra |
allative | diszkrécióhoz | diszkréciókhoz |
elative | diszkrécióból | diszkréciókból |
delative | diszkrécióról | diszkréciókról |
ablative | diszkréciótól | diszkrécióktól |
non-attributive possessive - singular |
diszkrécióé | diszkrécióké |
non-attributive possessive - plural |
diszkrécióéi | diszkréciókéi |
Possessive forms of diszkréció | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | diszkrécióm | diszkrécióim |
2nd person sing. | diszkréciód | diszkrécióid |
3rd person sing. | diszkréciója | diszkréciói |
1st person plural | diszkréciónk | diszkrécióink |
2nd person plural | diszkréciótok | diszkrécióitok |
3rd person plural | diszkréciójuk | diszkrécióik |