egy (“one”) + -fajta (“kind, sort”)
egyfajta (not comparable)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | egyfajta | egyfajták |
accusative | egyfajtát | egyfajtákat |
dative | egyfajtának | egyfajtáknak |
instrumental | egyfajtával | egyfajtákkal |
causal-final | egyfajtáért | egyfajtákért |
translative | egyfajtává | egyfajtákká |
terminative | egyfajtáig | egyfajtákig |
essive-formal | egyfajtaként | egyfajtákként |
essive-modal | — | — |
inessive | egyfajtában | egyfajtákban |
superessive | egyfajtán | egyfajtákon |
adessive | egyfajtánál | egyfajtáknál |
illative | egyfajtába | egyfajtákba |
sublative | egyfajtára | egyfajtákra |
allative | egyfajtához | egyfajtákhoz |
elative | egyfajtából | egyfajtákból |
delative | egyfajtáról | egyfajtákról |
ablative | egyfajtától | egyfajtáktól |
non-attributive possessive - singular |
egyfajtáé | egyfajtáké |
non-attributive possessive - plural |
egyfajtáéi | egyfajtákéi |