előjel (plural előjelek)
+
or −
sign)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | előjel | előjelek |
accusative | előjelet | előjeleket |
dative | előjelnek | előjeleknek |
instrumental | előjellel | előjelekkel |
causal-final | előjelért | előjelekért |
translative | előjellé | előjelekké |
terminative | előjelig | előjelekig |
essive-formal | előjelként | előjelekként |
essive-modal | — | — |
inessive | előjelben | előjelekben |
superessive | előjelen | előjeleken |
adessive | előjelnél | előjeleknél |
illative | előjelbe | előjelekbe |
sublative | előjelre | előjelekre |
allative | előjelhez | előjelekhez |
elative | előjelből | előjelekből |
delative | előjelről | előjelekről |
ablative | előjeltől | előjelektől |
non-attributive possessive - singular |
előjelé | előjeleké |
non-attributive possessive - plural |
előjeléi | előjelekéi |
Possessive forms of előjel | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | előjelem | előjeleim |
2nd person sing. | előjeled | előjeleid |
3rd person sing. | előjele | előjelei |
1st person plural | előjelünk | előjeleink |
2nd person plural | előjeletek | előjeleitek |
3rd person plural | előjelük | előjeleik |