First attested in 1793. From elvetemül (“to warp, to become out of shape; to decay morally, to degenerate”) + -t (past tense and past participle suffix), from el- + vetemül, from the obsolete vetemik (“to warp, to stoop”) + -ül (reflexive verb-forming suffix), ultimately derived from vet.[1][2]
elvetemült (comparative elvetemültebb, superlative legelvetemültebb)
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | elvetemült | elvetemültek |
accusative | elvetemültet | elvetemülteket |
dative | elvetemültnek | elvetemülteknek |
instrumental | elvetemülttel | elvetemültekkel |
causal-final | elvetemültért | elvetemültekért |
translative | elvetemültté | elvetemültekké |
terminative | elvetemültig | elvetemültekig |
essive-formal | elvetemültként | elvetemültekként |
essive-modal | — | — |
inessive | elvetemültben | elvetemültekben |
superessive | elvetemültön | elvetemülteken |
adessive | elvetemültnél | elvetemülteknél |
illative | elvetemültbe | elvetemültekbe |
sublative | elvetemültre | elvetemültekre |
allative | elvetemülthöz | elvetemültekhez |
elative | elvetemültből | elvetemültekből |
delative | elvetemültről | elvetemültekről |
ablative | elvetemülttől | elvetemültektől |
non-attributive possessive - singular |
elvetemülté | elvetemülteké |
non-attributive possessive - plural |
elvetemültéi | elvetemültekéi |