First attested in the year 1541, in its most common current sense, 1566. From the same unattested stem of unknown origin as ereget, with the noun-forming suffix -esz, compare rekesz, válasz. Originally meant “release, expansion” (beyond the plane of the roof), compare also the verb ereszt (“to release, let out”).[1]
eresz (plural ereszek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eresz | ereszek |
accusative | ereszt | ereszeket |
dative | eresznek | ereszeknek |
instrumental | eresszel | ereszekkel |
causal-final | ereszért | ereszekért |
translative | eresszé | ereszekké |
terminative | ereszig | ereszekig |
essive-formal | ereszként | ereszekként |
essive-modal | — | — |
inessive | ereszben | ereszekben |
superessive | ereszen | ereszeken |
adessive | eresznél | ereszeknél |
illative | ereszbe | ereszekbe |
sublative | ereszre | ereszekre |
allative | ereszhez | ereszekhez |
elative | ereszből | ereszekből |
delative | ereszről | ereszekről |
ablative | eresztől | ereszektől |
non-attributive possessive - singular |
ereszé | ereszeké |
non-attributive possessive - plural |
ereszéi | ereszekéi |
Possessive forms of eresz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | ereszem | ereszeim |
2nd person sing. | ereszed | ereszeid |
3rd person sing. | eresze | ereszei |
1st person plural | ereszünk | ereszeink |
2nd person plural | ereszetek | ereszeitek |
3rd person plural | ereszük | ereszeik |