ész (“intellect”) + -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)[1]
esztelen (comparative esztelenebb, superlative legesztelenebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | esztelen | esztelenek |
accusative | esztelent | eszteleneket |
dative | esztelennek | eszteleneknek |
instrumental | esztelennel | esztelenekkel |
causal-final | esztelenért | esztelenekért |
translative | esztelenné | esztelenekké |
terminative | esztelenig | esztelenekig |
essive-formal | esztelenként | esztelenekként |
essive-modal | esztelenül | — |
inessive | esztelenben | esztelenekben |
superessive | esztelenen | eszteleneken |
adessive | esztelennél | eszteleneknél |
illative | esztelenbe | esztelenekbe |
sublative | esztelenre | esztelenekre |
allative | esztelenhez | esztelenekhez |
elative | esztelenből | esztelenekből |
delative | esztelenről | esztelenekről |
ablative | esztelentől | esztelenektől |
non-attributive possessive - singular |
esztelené | eszteleneké |
non-attributive possessive - plural |
esztelenéi | esztelenekéi |