Borrowed from German etisch.[1] With Latinate -ikus ending.
etikus (comparative etikusabb, superlative legetikusabb)
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | etikus | etikusak |
| accusative | etikusat | etikusakat |
| dative | etikusnak | etikusaknak |
| instrumental | etikussal | etikusakkal |
| causal-final | etikusért | etikusakért |
| translative | etikussá | etikusakká |
| terminative | etikusig | etikusakig |
| essive-formal | etikusként | etikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | etikusban | etikusakban |
| superessive | etikuson | etikusakon |
| adessive | etikusnál | etikusaknál |
| illative | etikusba | etikusakba |
| sublative | etikusra | etikusakra |
| allative | etikushoz | etikusakhoz |
| elative | etikusból | etikusakból |
| delative | etikusról | etikusakról |
| ablative | etikustól | etikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
etikusé | etikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
etikuséi | etikusakéi |