excentrikus

Hello, you have come here looking for the meaning of the word excentrikus. In DICTIOUS you will not only get to know all the dictionary meanings for the word excentrikus, but we will also tell you about its etymology, its characteristics and you will know how to say excentrikus in singular and plural. Everything you need to know about the word excentrikus you have here. The definition of the word excentrikus will help you to be more precise and correct when speaking or writing your texts. Knowing the definition ofexcentrikus, as well as those of other words, enriches your vocabulary and provides you with more and better linguistic resources.

Hungarian

Etymology

Borrowed from German exzentrisch and from Exzentriker, from French excentrique. With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key):
  • Hyphenation: ex‧cent‧ri‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

excentrikus (comparative excentrikusabb, superlative legexcentrikusabb)

  1. (of a person) eccentric (deviating from the norm; behaving unexpectedly or differently)
  2. eccentric, eccentrical (having a different center; not concentric)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative excentrikus excentrikusak
accusative excentrikusat excentrikusakat
dative excentrikusnak excentrikusaknak
instrumental excentrikussal excentrikusakkal
causal-final excentrikusért excentrikusakért
translative excentrikussá excentrikusakká
terminative excentrikusig excentrikusakig
essive-formal excentrikusként excentrikusakként
essive-modal — —
inessive excentrikusban excentrikusakban
superessive excentrikuson excentrikusakon
adessive excentrikusnál excentrikusaknál
illative excentrikusba excentrikusakba
sublative excentrikusra excentrikusakra
allative excentrikushoz excentrikusakhoz
elative excentrikusból excentrikusakból
delative excentrikusról excentrikusakról
ablative excentrikustól excentrikusaktól
non-attributive
possessive – singular 		excentrikusé excentrikusaké
non-attributive
possessive – plural 		excentrikuséi excentrikusakéi

Derived terms

See at centrum.

Noun

excentrikus (plural excentrikusok)

  1. eccentric (one who does not behave like others)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative excentrikus excentrikusok
accusative excentrikust excentrikusokat
dative excentrikusnak excentrikusoknak
instrumental excentrikussal excentrikusokkal
causal-final excentrikusért excentrikusokért
translative excentrikussá excentrikusokká
terminative excentrikusig excentrikusokig
essive-formal excentrikusként excentrikusokként
essive-modal — —
inessive excentrikusban excentrikusokban
superessive excentrikuson excentrikusokon
adessive excentrikusnál excentrikusoknál
illative excentrikusba excentrikusokba
sublative excentrikusra excentrikusokra
allative excentrikushoz excentrikusokhoz
elative excentrikusból excentrikusokból
delative excentrikusról excentrikusokról
ablative excentrikustól excentrikusoktól
non-attributive
possessive – singular 		excentrikusé excentrikusoké
non-attributive
possessive – plural 		excentrikuséi excentrikusokéi
Possessive forms of excentrikus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. excentrikusom excentrikusaim
2nd person sing. excentrikusod excentrikusaid
3rd person sing. excentrikusa excentrikusai
1st person plural excentrikusunk excentrikusaink
2nd person plural excentrikusotok excentrikusaitok
3rd person plural excentrikusuk excentrikusaik

See also

References

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

  • excentrikus in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
  • excentrikus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
Wikious
Boobota
Sagapedia