From German expressiv, from French expressif.[1] With -ív ending.
expresszív (comparative expresszívebb, superlative legexpresszívebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | expresszív | expresszívek |
accusative | expresszívet | expresszíveket |
dative | expresszívnek | expresszíveknek |
instrumental | expresszívvel | expresszívekkel |
causal-final | expresszívért | expresszívekért |
translative | expresszívvé | expresszívekké |
terminative | expresszívig | expresszívekig |
essive-formal | expresszívként | expresszívekként |
essive-modal | — | — |
inessive | expresszívben | expresszívekben |
superessive | expresszíven | expresszíveken |
adessive | expresszívnél | expresszíveknél |
illative | expresszívbe | expresszívekbe |
sublative | expresszívre | expresszívekre |
allative | expresszívhez | expresszívekhez |
elative | expresszívből | expresszívekből |
delative | expresszívről | expresszívekről |
ablative | expresszívtől | expresszívektől |
non-attributive possessive - singular |
expresszívé | expresszíveké |
non-attributive possessive - plural |
expresszívéi | expresszívekéi |