felkiáltó (“exclaiming”) + jel (“mark”), from felkiált (“to exclaim”) + -ó (present-participle suffix)
felkiáltójel (plural felkiáltójelek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | felkiáltójel | felkiáltójelek |
accusative | felkiáltójelet | felkiáltójeleket |
dative | felkiáltójelnek | felkiáltójeleknek |
instrumental | felkiáltójellel | felkiáltójelekkel |
causal-final | felkiáltójelért | felkiáltójelekért |
translative | felkiáltójellé | felkiáltójelekké |
terminative | felkiáltójelig | felkiáltójelekig |
essive-formal | felkiáltójelként | felkiáltójelekként |
essive-modal | — | — |
inessive | felkiáltójelben | felkiáltójelekben |
superessive | felkiáltójelen | felkiáltójeleken |
adessive | felkiáltójelnél | felkiáltójeleknél |
illative | felkiáltójelbe | felkiáltójelekbe |
sublative | felkiáltójelre | felkiáltójelekre |
allative | felkiáltójelhez | felkiáltójelekhez |
elative | felkiáltójelből | felkiáltójelekből |
delative | felkiáltójelről | felkiáltójelekről |
ablative | felkiáltójeltől | felkiáltójelektől |
non-attributive possessive - singular |
felkiáltójelé | felkiáltójeleké |
non-attributive possessive - plural |
felkiáltójeléi | felkiáltójelekéi |
Possessive forms of felkiáltójel | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | felkiáltójelem | felkiáltójeleim |
2nd person sing. | felkiáltójeled | felkiáltójeleid |
3rd person sing. | felkiáltójele | felkiáltójelei |
1st person plural | felkiáltójelünk | felkiáltójeleink |
2nd person plural | felkiáltójeletek | felkiáltójeleitek |
3rd person plural | felkiáltójelük | felkiáltójeleik |