A slightly colloquial variant of gyermek.[1]
gyerek (plural gyerekek)
See at gyermek.
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyerek | gyerekek |
accusative | gyereket | gyerekeket |
dative | gyereknek | gyerekeknek |
instrumental | gyerekkel | gyerekekkel |
causal-final | gyerekért | gyerekekért |
translative | gyerekké | gyerekekké |
terminative | gyerekig | gyerekekig |
essive-formal | gyerekként | gyerekekként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyerekben | gyerekekben |
superessive | gyereken | gyerekeken |
adessive | gyereknél | gyerekeknél |
illative | gyerekbe | gyerekekbe |
sublative | gyerekre | gyerekekre |
allative | gyerekhez | gyerekekhez |
elative | gyerekből | gyerekekből |
delative | gyerekről | gyerekekről |
ablative | gyerektől | gyerekektől |
non-attributive possessive - singular |
gyereké | gyerekeké |
non-attributive possessive - plural |
gyerekéi | gyerekekéi |
Possessive forms of gyerek | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyerekem | gyerekeim |
2nd person sing. | gyereked | gyerekeid |
3rd person sing. | gyereke | gyerekei |
1st person plural | gyerekünk | gyerekeink |
2nd person plural | gyereketek | gyerekeitek |
3rd person plural | gyerekük | gyerekeik |