gyermek (“child”) + nyelv (“language”)
gyermeknyelv (plural gyermeknyelvek)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyermeknyelv | gyermeknyelvek |
accusative | gyermeknyelvet | gyermeknyelveket |
dative | gyermeknyelvnek | gyermeknyelveknek |
instrumental | gyermeknyelvvel | gyermeknyelvekkel |
causal-final | gyermeknyelvért | gyermeknyelvekért |
translative | gyermeknyelvvé | gyermeknyelvekké |
terminative | gyermeknyelvig | gyermeknyelvekig |
essive-formal | gyermeknyelvként | gyermeknyelvekként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyermeknyelvben | gyermeknyelvekben |
superessive | gyermeknyelven | gyermeknyelveken |
adessive | gyermeknyelvnél | gyermeknyelveknél |
illative | gyermeknyelvbe | gyermeknyelvekbe |
sublative | gyermeknyelvre | gyermeknyelvekre |
allative | gyermeknyelvhez | gyermeknyelvekhez |
elative | gyermeknyelvből | gyermeknyelvekből |
delative | gyermeknyelvről | gyermeknyelvekről |
ablative | gyermeknyelvtől | gyermeknyelvektől |
non-attributive possessive - singular |
gyermeknyelvé | gyermeknyelveké |
non-attributive possessive - plural |
gyermeknyelvéi | gyermeknyelvekéi |
Possessive forms of gyermeknyelv | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyermeknyelvem | gyermeknyelveim |
2nd person sing. | gyermeknyelved | gyermeknyelveid |
3rd person sing. | gyermeknyelve | gyermeknyelvei |
1st person plural | gyermeknyelvünk | gyermeknyelveink |
2nd person plural | gyermeknyelvetek | gyermeknyelveitek |
3rd person plural | gyermeknyelvük | gyermeknyelveik |