gyermek (“child”) + orvos (“doctor”)
gyermekorvos (plural gyermekorvosok)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyermekorvos | gyermekorvosok |
accusative | gyermekorvost | gyermekorvosokat |
dative | gyermekorvosnak | gyermekorvosoknak |
instrumental | gyermekorvossal | gyermekorvosokkal |
causal-final | gyermekorvosért | gyermekorvosokért |
translative | gyermekorvossá | gyermekorvosokká |
terminative | gyermekorvosig | gyermekorvosokig |
essive-formal | gyermekorvosként | gyermekorvosokként |
essive-modal | — | — |
inessive | gyermekorvosban | gyermekorvosokban |
superessive | gyermekorvoson | gyermekorvosokon |
adessive | gyermekorvosnál | gyermekorvosoknál |
illative | gyermekorvosba | gyermekorvosokba |
sublative | gyermekorvosra | gyermekorvosokra |
allative | gyermekorvoshoz | gyermekorvosokhoz |
elative | gyermekorvosból | gyermekorvosokból |
delative | gyermekorvosról | gyermekorvosokról |
ablative | gyermekorvostól | gyermekorvosoktól |
non-attributive possessive - singular |
gyermekorvosé | gyermekorvosoké |
non-attributive possessive - plural |
gyermekorvoséi | gyermekorvosokéi |
Possessive forms of gyermekorvos | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | gyermekorvosom | gyermekorvosaim |
2nd person sing. | gyermekorvosod | gyermekorvosaid |
3rd person sing. | gyermekorvosa | gyermekorvosai |
1st person plural | gyermekorvosunk | gyermekorvosaink |
2nd person plural | gyermekorvosotok | gyermekorvosaitok |
3rd person plural | gyermekorvosuk | gyermekorvosaik |