gyermek (“child”) + -telen (“-less, without”)
gyermektelen (not comparable)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | gyermektelen | gyermektelenek |
accusative | gyermektelent | gyermekteleneket |
dative | gyermektelennek | gyermekteleneknek |
instrumental | gyermektelennel | gyermektelenekkel |
causal-final | gyermektelenért | gyermektelenekért |
translative | gyermektelenné | gyermektelenekké |
terminative | gyermektelenig | gyermektelenekig |
essive-formal | gyermektelenként | gyermektelenekként |
essive-modal | gyermektelenül | — |
inessive | gyermektelenben | gyermektelenekben |
superessive | gyermektelenen | gyermekteleneken |
adessive | gyermektelennél | gyermekteleneknél |
illative | gyermektelenbe | gyermektelenekbe |
sublative | gyermektelenre | gyermektelenekre |
allative | gyermektelenhez | gyermektelenekhez |
elative | gyermektelenből | gyermektelenekből |
delative | gyermektelenről | gyermektelenekről |
ablative | gyermektelentől | gyermektelenektől |
non-attributive possessive - singular |
gyermektelené | gyermekteleneké |
non-attributive possessive - plural |
gyermektelenéi | gyermektelenekéi |