három (“three”) + szögletű (“cornered”), from szöglet (“corner”) + -ű (adjective-forming suffix).
háromszögletű (not comparable)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | háromszögletű | háromszögletűek |
| accusative | háromszögletűt | háromszögletűeket |
| dative | háromszögletűnek | háromszögletűeknek |
| instrumental | háromszögletűvel | háromszögletűekkel |
| causal-final | háromszögletűért | háromszögletűekért |
| translative | háromszögletűvé | háromszögletűekké |
| terminative | háromszögletűig | háromszögletűekig |
| essive-formal | háromszögletűként | háromszögletűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | háromszögletűben | háromszögletűekben |
| superessive | háromszögletűn | háromszögletűeken |
| adessive | háromszögletűnél | háromszögletűeknél |
| illative | háromszögletűbe | háromszögletűekbe |
| sublative | háromszögletűre | háromszögletűekre |
| allative | háromszögletűhöz | háromszögletűekhez |
| elative | háromszögletűből | háromszögletűekből |
| delative | háromszögletűről | háromszögletűekről |
| ablative | háromszögletűtől | háromszögletűektől |
| non-attributive possessive - singular |
háromszögletűé | háromszögletűeké |
| non-attributive possessive - plural |
háromszögletűéi | háromszögletűekéi |