From helyes + -telen, modelled after the word pairs képes - képtelen, okos - oktalan.[1]
helytelen (comparative helytelenebb, superlative leghelytelenebb)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | helytelen | helytelenek |
accusative | helytelent | helyteleneket |
dative | helytelennek | helyteleneknek |
instrumental | helytelennel | helytelenekkel |
causal-final | helytelenért | helytelenekért |
translative | helytelenné | helytelenekké |
terminative | helytelenig | helytelenekig |
essive-formal | helytelenként | helytelenekként |
essive-modal | helytelenül | — |
inessive | helytelenben | helytelenekben |
superessive | helytelenen | helyteleneken |
adessive | helytelennél | helyteleneknél |
illative | helytelenbe | helytelenekbe |
sublative | helytelenre | helytelenekre |
allative | helytelenhez | helytelenekhez |
elative | helytelenből | helytelenekből |
delative | helytelenről | helytelenekről |
ablative | helytelentől | helytelenektől |
non-attributive possessive – singular |
helytelené | helyteleneké |
non-attributive possessive – plural |
helytelenéi | helytelenekéi |