From heyrn (“hearing”) + tól (“tool”).
heyrnartól n (genitive singular heyrnartóls, nominative plural heyrnartól)
singular | plural | |||
---|---|---|---|---|
indefinite | definite | indefinite | definite | |
nominative | heyrnartól | heyrnartólið | heyrnartól | heyrnartólin |
accusative | heyrnartól | heyrnartólið | heyrnartól | heyrnartólin |
dative | heyrnartóli | heyrnartólinu | heyrnartólum | heyrnartólunum |
genitive | heyrnartóls | heyrnartólsins | heyrnartóla | heyrnartólanna |