hon (“homeland”) + foglalás (“taking”)
honfoglalás (plural honfoglalások)
Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | honfoglalás | honfoglalások |
accusative | honfoglalást | honfoglalásokat |
dative | honfoglalásnak | honfoglalásoknak |
instrumental | honfoglalással | honfoglalásokkal |
causal-final | honfoglalásért | honfoglalásokért |
translative | honfoglalássá | honfoglalásokká |
terminative | honfoglalásig | honfoglalásokig |
essive-formal | honfoglalásként | honfoglalásokként |
essive-modal | — | — |
inessive | honfoglalásban | honfoglalásokban |
superessive | honfoglaláson | honfoglalásokon |
adessive | honfoglalásnál | honfoglalásoknál |
illative | honfoglalásba | honfoglalásokba |
sublative | honfoglalásra | honfoglalásokra |
allative | honfoglaláshoz | honfoglalásokhoz |
elative | honfoglalásból | honfoglalásokból |
delative | honfoglalásról | honfoglalásokról |
ablative | honfoglalástól | honfoglalásoktól |
non-attributive possessive - singular |
honfoglalásé | honfoglalásoké |
non-attributive possessive - plural |
honfoglaláséi | honfoglalásokéi |
Possessive forms of honfoglalás | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | honfoglalásom | honfoglalásaim |
2nd person sing. | honfoglalásod | honfoglalásaid |
3rd person sing. | honfoglalása | honfoglalásai |
1st person plural | honfoglalásunk | honfoglalásaink |
2nd person plural | honfoglalásotok | honfoglalásaitok |
3rd person plural | honfoglalásuk | honfoglalásaik |