From hosszabbít (“to lengthen”) + -ó (present-participle suffix).
hosszabbító
hosszabbító (plural hosszabbítók)
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hosszabbító | hosszabbítók |
accusative | hosszabbítót | hosszabbítókat |
dative | hosszabbítónak | hosszabbítóknak |
instrumental | hosszabbítóval | hosszabbítókkal |
causal-final | hosszabbítóért | hosszabbítókért |
translative | hosszabbítóvá | hosszabbítókká |
terminative | hosszabbítóig | hosszabbítókig |
essive-formal | hosszabbítóként | hosszabbítókként |
essive-modal | hosszabbítóul | — |
inessive | hosszabbítóban | hosszabbítókban |
superessive | hosszabbítón | hosszabbítókon |
adessive | hosszabbítónál | hosszabbítóknál |
illative | hosszabbítóba | hosszabbítókba |
sublative | hosszabbítóra | hosszabbítókra |
allative | hosszabbítóhoz | hosszabbítókhoz |
elative | hosszabbítóból | hosszabbítókból |
delative | hosszabbítóról | hosszabbítókról |
ablative | hosszabbítótól | hosszabbítóktól |
non-attributive possessive - singular |
hosszabbítóé | hosszabbítóké |
non-attributive possessive - plural |
hosszabbítóéi | hosszabbítókéi |
Possessive forms of hosszabbító | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hosszabbítóm | hosszabbítóim |
2nd person sing. | hosszabbítód | hosszabbítóid |
3rd person sing. | hosszabbítója | hosszabbítói |
1st person plural | hosszabbítónk | hosszabbítóink |
2nd person plural | hosszabbítótok | hosszabbítóitok |
3rd person plural | hosszabbítójuk | hosszabbítóik |