From hét (“week”) + vége (“its end, end of…”). Literally "end of the week".
hétvége (plural hétvégék)
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | hétvége | hétvégék |
accusative | hétvégét | hétvégéket |
dative | hétvégének | hétvégéknek |
instrumental | hétvégével | hétvégékkel |
causal-final | hétvégéért | hétvégékért |
translative | hétvégévé | hétvégékké |
terminative | hétvégéig | hétvégékig |
essive-formal | hétvégeként | hétvégékként |
essive-modal | — | — |
inessive | hétvégében | hétvégékben |
superessive | hétvégén | hétvégéken |
adessive | hétvégénél | hétvégéknél |
illative | hétvégébe | hétvégékbe |
sublative | hétvégére | hétvégékre |
allative | hétvégéhez | hétvégékhez |
elative | hétvégéből | hétvégékből |
delative | hétvégéről | hétvégékről |
ablative | hétvégétől | hétvégéktől |
non-attributive possessive - singular |
hétvégéé | hétvégéké |
non-attributive possessive - plural |
hétvégééi | hétvégékéi |
Possessive forms of hétvége | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | hétvégém | hétvégéim |
2nd person sing. | hétvégéd | hétvégéid |
3rd person sing. | hétvégéje | hétvégéi |
1st person plural | hétvégénk | hétvégéink |
2nd person plural | hétvégétek | hétvégéitek |
3rd person plural | hétvégéjük | hétvégéik |