idő

Hello, you have come here looking for the meaning of the word idő. In DICTIOUS you will not only get to know all the dictionary meanings for the word idő, but we will also tell you about its etymology, its characteristics and you will know how to say idő in singular and plural. Everything you need to know about the word idő you have here. The definition of the word idő will help you to be more precise and correct when speaking or writing your texts. Knowing the definition ofidő, as well as those of other words, enriches your vocabulary and provides you with more and better linguistic resources.

Hungarian

(1.3) a pontos idő
(1.5) alaszkai idő szerint 4 óra
(2) felhős idő

Alternative forms

  • üdő (archaic or dialectal)

Etymology

Probably borrowed from a Chuvash-type Turkic language before the times of the Hungarian conquest of the Carpathian Basin (at the turn of the 9th and 10th centuries),[1][2] ultimately from Proto-Turkic *öd (time) and cognates with Karakhanid اُذْ (öδ, time), Southern Altai ӧй (öy, time), Turkish öğle (noon).

Pronunciation

  • IPA(key):
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: idő
  • Rhymes: -døː

Noun

idő (countable and uncountable, plural idők)

  1. a concept relating to the temporal dimension
    1. time (the progression into the future with the passing of events into the past)
      • 2004, Mónika Buella, “Ünnepi beszéd”, in Országépítő, volume 15, number 4:
        Visszafelé mentünk az időben, a XX. század utolsó harmadáig jutottunk.
        We went backwards in time, we got to the last third of the 20th century.
    2. time (numerical or general indication of a quantity of time)
      • 1982, P. J. Th. Schoots, “A rotterdami Városi Könyvtár”, in Ilona Hegyközi, transl., Könyvtári Figyelő, volume 28, number 1:
        Az új cédulák besorolása és a katalógus felfrissítése sok időbe telik.
        Classifying new index cards and updating the catalog takes a lot of time.
    3. time (the present moment as indicated by a clock)
      • 2002, Tilmann Beller, Rita Gódány (translator), “Az új világ”, in Róbert Gódány, transl., Teljes szívvel:
        Ránézünk az órára és tudjuk, mennyi az idő.
        We look at the clock, and we know what time it is.
    4. time (the appropriate moment or hour for something)
      • 2003, “Teher alatt nő a pálma?”, in Új Szó, volume 56, number 10:
        Ha sok a különóra, a lefekvés ideje biztosan későbbre tolódik.
        If there are many extracurricular activities, bedtime will surely be delayed.
    5. time zone (range of longitudes where a common standard time is used)
      • 1980, “Újabb földrengés”, in Dolgozók Lapja, volume 33, number 226:
        Helyi idő szerint csütörtök éjjel újabb földrengés volt a japán fővárosban és környékén.
        There has been another earthquake in the Japanese capital and its surroundings on Thursday night, local time.
    6. (in the plural or possessive) era, time (time period of indeterminate length, generally more than one year)
      • 2011, Elemér Láng, “Hidakról, földrajzi-történeti áttekintés”, in Faipar, volume 59, number 1:
        London már a római időkben is jelentős átkelőhely volt a Temzén.
        London has been a significant crossing point of the Thames ever since Roman times.
    7. (in the possessive) one’s time (a person’s youth or young adulthood, as opposed to the present day)
      • 2007, Ibolya Ihárosi, “Rohan az idő”, in Tolnai Népújság, volume 18, number 129:
        Az én időmben még a vezetékes telefon is ritka volt, nemhogy a mobil.
        In my time, even corded phones were rare, let alone mobile phones.
    8. (sports) time-out (short break in the action of a sport)
      • 1981, “Kettős vereség az őszi idényzárón”, in Tolna Megyei Népújság, volume 31, number 22:
        Idegesen játszottak a vendégek, 8-4-nél edzőjük időt kért.
        The visiting team played nervously, their coach called time-out at 8-4.
    9. (grammar) tense (any of the forms of a verb which distinguish when an action occurs)
      • 2008, István Csernicskó, Zoltán Karmacsi, “Az igeragozás”, in Szófajtan és morfológia:
        A múlt idő a beszélés időpontjához képest régebbi folyamatot fejez ki.
        The past tense expresses a process prior to the time of speaking.
  2. weather (short-term state of the atmosphere at a specific time and place)
    • 2015, Tamás Kiss, Vihar az óperenciás tengeren:
      Egyébként az egész országban nyárias idő várható, néhol zivatarokkal.
      Incidentally, we can expect summer weather in the whole country, with scattered thunderstorms.

Declension

The common 3rd-person possessive forms are ideje, idejük; the forms idője, időjük are very rare.

Inflection of idő
singular plural
nominative idő idők
accusative időt időket
dative időnek időknek
instrumental idővel időkkel
causal-final időért időkért
translative idővé időkké
terminative időig
ideig
időkig
essive-formal időként időkként
essive-modal időül
inessive időben időkben
superessive időn időkön
adessive időnél időknél
illative időbe időkbe
sublative időre időkre
allative időhöz időkhöz
elative időből időkből
delative időről időkről
ablative időtől időktől
non-attributive
possessive - singular
időé időké
non-attributive
possessive - plural
időéi időkéi
Possessive forms of idő
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. időm időim
2nd person sing. időd időid
3rd person sing. idője, ideje idői
1st person plural időnk időink
2nd person plural időtök időitek
3rd person plural időjük, idejük időik

Derived terms

Compound words with this term at the beginning
Compound words with this term at the end
Expressions: adjective-noun phrases
Expressions: other phrases

References

  1. ^ idő in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. ^ Róna-Tas, András, Berta, Árpád, Károly, László (2011) West Old Turkic: Turkic Loanwords in Hungarian (Turcologica; 84), volume I, Wiesbaden: Harrassowitz Verlag, page 437

Further reading

  • idő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN