ige (“verb”) + kötő (“binding”)
igekötő (plural igekötők)
singular | plural | |
---|---|---|
nominative | igekötő | igekötők |
accusative | igekötőt | igekötőket |
dative | igekötőnek | igekötőknek |
instrumental | igekötővel | igekötőkkel |
causal-final | igekötőért | igekötőkért |
translative | igekötővé | igekötőkké |
terminative | igekötőig | igekötőkig |
essive-formal | igekötőként | igekötőkként |
essive-modal | igekötőül | — |
inessive | igekötőben | igekötőkben |
superessive | igekötőn | igekötőkön |
adessive | igekötőnél | igekötőknél |
illative | igekötőbe | igekötőkbe |
sublative | igekötőre | igekötőkre |
allative | igekötőhöz | igekötőkhöz |
elative | igekötőből | igekötőkből |
delative | igekötőről | igekötőkről |
ablative | igekötőtől | igekötőktől |
non-attributive possessive – singular |
igekötőé | igekötőké |
non-attributive possessive – plural |
igekötőéi | igekötőkéi |
possessor | single possession | multiple possessions |
---|---|---|
1st person sing. | igekötőm | igekötőim |
2nd person sing. | igekötőd | igekötőid |
3rd person sing. | igekötője | igekötői |
1st person plural | igekötőnk | igekötőink |
2nd person plural | igekötőtök | igekötőitek |
3rd person plural | igekötőjük | igekötőik |