From English illustrator, from Latin illūstrō (“I light up, illuminate, adorn”).[1]
illusztrátor (plural illusztrátorok)
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | illusztrátor | illusztrátorok |
| accusative | illusztrátort | illusztrátorokat |
| dative | illusztrátornak | illusztrátoroknak |
| instrumental | illusztrátorral | illusztrátorokkal |
| causal-final | illusztrátorért | illusztrátorokért |
| translative | illusztrátorrá | illusztrátorokká |
| terminative | illusztrátorig | illusztrátorokig |
| essive-formal | illusztrátorként | illusztrátorokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | illusztrátorban | illusztrátorokban |
| superessive | illusztrátoron | illusztrátorokon |
| adessive | illusztrátornál | illusztrátoroknál |
| illative | illusztrátorba | illusztrátorokba |
| sublative | illusztrátorra | illusztrátorokra |
| allative | illusztrátorhoz | illusztrátorokhoz |
| elative | illusztrátorból | illusztrátorokból |
| delative | illusztrátorról | illusztrátorokról |
| ablative | illusztrátortól | illusztrátoroktól |
| non-attributive possessive - singular |
illusztrátoré | illusztrátoroké |
| non-attributive possessive - plural |
illusztrátoréi | illusztrátorokéi |
| Possessive forms of illusztrátor | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | illusztrátorom | illusztrátoraim |
| 2nd person sing. | illusztrátorod | illusztrátoraid |
| 3rd person sing. | illusztrátora | illusztrátorai |
| 1st person plural | illusztrátorunk | illusztrátoraink |
| 2nd person plural | illusztrátorotok | illusztrátoraitok |
| 3rd person plural | illusztrátoruk | illusztrátoraik |