Borrowed from German indiskret.[1]
indiszkrét (comparative indiszkrétebb, superlative legindiszkrétebb)
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | indiszkrét | indiszkrétek |
accusative | indiszkrétet | indiszkréteket |
dative | indiszkrétnek | indiszkréteknek |
instrumental | indiszkréttel | indiszkrétekkel |
causal-final | indiszkrétért | indiszkrétekért |
translative | indiszkrétté | indiszkrétekké |
terminative | indiszkrétig | indiszkrétekig |
essive-formal | indiszkrétként | indiszkrétekként |
essive-modal | indiszkrétül | — |
inessive | indiszkrétben | indiszkrétekben |
superessive | indiszkréten | indiszkréteken |
adessive | indiszkrétnél | indiszkréteknél |
illative | indiszkrétbe | indiszkrétekbe |
sublative | indiszkrétre | indiszkrétekre |
allative | indiszkréthez | indiszkrétekhez |
elative | indiszkrétből | indiszkrétekből |
delative | indiszkrétről | indiszkrétekről |
ablative | indiszkréttől | indiszkrétektől |
non-attributive possessive - singular |
indiszkrété | indiszkréteké |
non-attributive possessive - plural |
indiszkrétéi | indiszkrétekéi |