Borrowed from German indisponiert (“indisposed”), formed with the verb-forming suffix -ál and the past-participle suffix -t.[1]
indiszponált (comparative indiszponáltabb, superlative legindiszponáltabb)
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | indiszponált | indiszponáltak |
accusative | indiszponáltat | indiszponáltakat |
dative | indiszponáltnak | indiszponáltaknak |
instrumental | indiszponálttal | indiszponáltakkal |
causal-final | indiszponáltért | indiszponáltakért |
translative | indiszponálttá | indiszponáltakká |
terminative | indiszponáltig | indiszponáltakig |
essive-formal | indiszponáltként | indiszponáltakként |
essive-modal | — | — |
inessive | indiszponáltban | indiszponáltakban |
superessive | indiszponálton | indiszponáltakon |
adessive | indiszponáltnál | indiszponáltaknál |
illative | indiszponáltba | indiszponáltakba |
sublative | indiszponáltra | indiszponáltakra |
allative | indiszponálthoz | indiszponáltakhoz |
elative | indiszponáltból | indiszponáltakból |
delative | indiszponáltról | indiszponáltakról |
ablative | indiszponálttól | indiszponáltaktól |
non-attributive possessive - singular |
indiszponálté | indiszponáltaké |
non-attributive possessive - plural |
indiszponáltéi | indiszponáltakéi |