First attested in 1871. From képel (“to form, shape”, obsolete) + -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency), from kép (“image”) + -el (verb-forming suffix). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. The verb képel was modeled after German Bild (“image”) and bilden (“to form”); today it is used mainly in felképel (“to slap someone’s face”).[1]
képlékeny (comparative képlékenyebb, superlative legképlékenyebb)
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | képlékeny | képlékenyek |
| accusative | képlékenyet | képlékenyeket |
| dative | képlékenynek | képlékenyeknek |
| instrumental | képlékennyel | képlékenyekkel |
| causal-final | képlékenyért | képlékenyekért |
| translative | képlékennyé | képlékenyekké |
| terminative | képlékenyig | képlékenyekig |
| essive-formal | képlékenyként | képlékenyekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | képlékenyben | képlékenyekben |
| superessive | képlékenyen | képlékenyeken |
| adessive | képlékenynél | képlékenyeknél |
| illative | képlékenybe | képlékenyekbe |
| sublative | képlékenyre | képlékenyekre |
| allative | képlékenyhez | képlékenyekhez |
| elative | képlékenyből | képlékenyekből |
| delative | képlékenyről | képlékenyekről |
| ablative | képlékenytől | képlékenyektől |
| non-attributive possessive - singular |
képlékenyé | képlékenyeké |
| non-attributive possessive - plural |
képlékenyéi | képlékenyekéi |