két (“two”) + értelmű (“of … meaning”) (literally, “of/with two senses/meanings”)
kétértelmű (comparative kétértelműbb, superlative legkétértelműbb)
| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | kétértelmű | kétértelműek |
| accusative | kétértelműt | kétértelműeket |
| dative | kétértelműnek | kétértelműeknek |
| instrumental | kétértelművel | kétértelműekkel |
| causal-final | kétértelműért | kétértelműekért |
| translative | kétértelművé | kétértelműekké |
| terminative | kétértelműig | kétértelműekig |
| essive-formal | kétértelműként | kétértelműekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | kétértelműben | kétértelműekben |
| superessive | kétértelműn | kétértelműeken |
| adessive | kétértelműnél | kétértelműeknél |
| illative | kétértelműbe | kétértelműekbe |
| sublative | kétértelműre | kétértelműekre |
| allative | kétértelműhöz | kétértelműekhez |
| elative | kétértelműből | kétértelműekből |
| delative | kétértelműről | kétértelműekről |
| ablative | kétértelműtől | kétértelműektől |
| non-attributive possessive - singular |
kétértelműé | kétértelműeké |
| non-attributive possessive - plural |
kétértelműéi | kétértelműekéi |